"70 éves" torta
sponsored links
"Férfitortát" még nem készítettem, úgyhogy nem tudom mennyire nem lett nõies. Apum vitte barátjának a születésnapi buliba. Igyekeztem a kis virágokat, csilli-villi fodrokat, nõcis színeket kizárni, bár eredetileg egyáltalán nem így terveztem sem a formáját, sem a mintáit. Valahogy a kezem mindig mást csinál, mint amit az agyam kigondol. Egyedül a színárnyalat maradt az eredeti elképzelésem szerint.
A virágok egy részét AD-cukormasszából készítettem, és úgy gondoltam, hogy egyetlen egy nagy virág (Peoni - nem tudom magyar nevét) lesz csak rajta. A massza, és tapasztalatlanságom virággyártás terén) keresztülhúzta számításaimat, mert nagyon keményre-töredezettre száradt, ezért újakat készítettem kisebb változatban. Hívjuk õket mondjuk, izé...ööö... bazsarózsának, kissé kinyílt valamint kissé bimbós állapotában. Talán arra hasonlítanak a legjobban. Kicsit el kéne merülnöm a botanikában... :-) Meg a kiszúrókészletem tanulmányozásában, és fõleg gyakorlásban. Hiába a mûanyag kiszúró, attól hogy kivágok egy formát, még közel sem lesz virág belõle. Lenkét látva még jobban elhatalmasodik rajtam, hogy én az életben nem fogok virág-kinézetû dolgot kreálni, pedig ott annyira egyszerûen bemutatja, hogy is kell készíteni.
Szóval, a stílus azt diktálta, hogy ha már virág, akkor legyen egy kis diszkrét csipke is az alján - ezzel feladva a férfias tortáról alkotott elképzelésem egy részét. Kompromisszum! Mégsem tehetek kockákat-csíkokat-rácsokat egy tortára, még akkor sem, ha hímnemû!
Itt szintén barkácsboltos szilikonnyomdát használtam, meg a gyerekem T*scos gyurmaformázóját a hullámos szegély eléréséhez. Figyelem! Szándékosan nem egyforma magasságú a szegély!
Ízre valami újat alkottam. Vaníliás tojásos fõzött krémbe (egy réteg krém) kevertem még csokiganache-t, (második réteg) és így kétféle ízesítés, kétféle színû töltelék lett benne.
A "hetvenes" már egyszerûbb nem is lehetne - ellensúlyozva és elnyomva az eddigi nõies irányvonalat (hihi).
Állítólag annyira ízlett az ünnepeltnek és vendégeinek, hogy az utolsó morzsáig megették, még a cukorvirágokat is, pedig volt még több torta is (ha tudnák mibõl van a díszítés! - na, mérgezõ anyagot nem tettem bele, de én nem kívánnám meg a porcukor-zselatin párosítást - mondjuk az összetételt is csak én tudom!)
Szakmai tapasztalat: Aki még nem készített barna bevonómasszát, annak elmondanám, hogy nagyon nehéz a megfelelõ árnyalatot elérni kakaópor belegyúrásával. Túl sokat sem szabad beledolgozni, mert kiszárad az anyag (most K2-t használtam alapként), és nem lesz az az igazi szép a fényképeken sem, mert a legkisebb fehér részecskét (keményítõ, porcukor) is felnagyítja. Nem is lett csokibarna, mint ahogy szerettem volna eredetileg, de ez az árnyalat is megfelelõ volt a kellõ kontraszt (és hatás - mármint az embereket ért hatásról beszélek) eléréséhez. :-)